2015. május 26., kedd

I NEED YOUR HELP


Kedves Olvasóim!

Egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal. A G&M óta nem tudom elhelyezni magam sehol. Pedig ezt most szeretem. De nem tudom, hogy eléggé szeretem-e. Meg aztán kicsit ambiciózus vagyok. Akarok angolul írni. Meg kicsit szélesebb közönségspektrumot elérni. 

Szóval csináltam egy másik blogot. WordPressen. Amivel nagyon sokat dolgoztam. Persze ez nem annyira látszik rajta, de fogalmam sem volt, hogy ilyen nehéz WordPressezni. Mindenképp egy kihívás, amit próbálok a lehető legminőségibben teljesíteni. 

Viszont azt is tudom, hogy valószínűleg már tökötök tele van ezzel a sok költözéssel meg reinkarnációval meg ilyesmivel, szóval nem vagyok benne biztos, hogy tényleg elindítom. Csak akkor, ha látom értelmét. Ha ti is látjátok. Mert nekem mindegy, én lementett word dokumentumokban is ki tudom élni az írhatnékomat, de engem ti is érdekeltek. És hogy megfeleljek nektek és megint érdekeljelek benneteket annyira, mint régen. Persze más a kontent, mert én is megváltoztam a G&M óta és ezt már sokszor elmondtam, de szeretném ha most is szeretnétek. Szóval a ti kezetekbe helyezem a döntést.

Ezek a lehetőségek:
  • Maradok itt és folytatom ezt, ahogyan eddig
  • Maradok itt, de angolul is írok
  • Átköltözöm a wordpressre, ahol angolul is írok
  • Befejezem az egészet és írok magamnak

Most kicsit rám tört a hiszti. Biztos az időjárás. A lényeg, hogy vagy itt és most befejezem ezt a blogolás dolgot, vagy elkezdem igazán komolyan venni. Az a baj, hogy bár egy wordpresses domainnel és azzal, hogy angolul is írok, sokkal nagyobb olvasóközönséget tudok elérni, megint a nulláról kéne kezdenem. És ez már a Submarine-nal is megviselt. Csak akkor tudom elindítani azt a blogot, ha jöttök velem és támogattok.

Kérlek titeket, hogy ha érdekel a blog sorsa, akkor írjátok meg kommentben vagy a csetben, vagy akárhol, hogy mit gondoltok! Ha nem kapok reakciókat, akkor valószínűleg elmegy az összes kedvem ettől az egésztől.

puszi
Viki


8 megjegyzés:

  1. Szerintem a legfontosabb, hogy élvezd, amit csinálsz. Ez baromi elcsépelt, meg közhely, magyarfaktos tanárom pedig jól leszidna, de így van. Tudom milyen ez a "bloghiszti", mikor nagyon szeretnél blogot, de egyszerűen nem érzed jól magad a saját blogodon, nem szívből írsz, akkor az nem jó. Kényszerből a legrosszabb.
    Igazából én a blogspotot személy szerint jobban preferálom, wordpressen idegennek érzem magam. Ezt neked kell eldönteni, hova szeretsz jobban posztolni. Sokaknak mindegy a tárhely, hisz a lényeg ugyanaz. De nem tudom, nekem nem.
    Az angolul írás szerintem tök jó, mármint neked is hasznos, mert gyakorolsz, na meg nekem is, mert nő a szókincsem.
    Az utolsó lehetőséget mindenképp kizárom. végre találtam egy tényleg értelmes és jó blogot, ez valami törvényszerűség, hogy mindig akkor zárják be/lesz az író inaktív, amikor én megtalálom? Mert nagyon úgy tűnik.
    Szóóóóval én támogatlak, és hajrá!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom, meg nem dontottem. De igazabol az, hogy abbahagyom nem igazi opcio. Az volt a hiszti resze :D Ha be is zarnek, ugysem birnam sokaig. Viszont nagyon jo hallani, hogy erdekellek:)

      Törlés
  2. Viki, maradj! :) es kezdj el angolul irni. Szerintem baromi jo buli, en jobbam szeretek angolul irni mint magyarul. :) Es ne zavarjon, ha valamit csak angolul irsz, mert nincs kedved/idod magyarul is leirni. (Csak azert mondom, mert nekem ez.volt a legnagyobb problemam az angol-magyar bloggal. :D)
    Tudod, hogy regota kovetlek, nekem eddig ez a kedvenc blogom az oldalaid kozul, szoval szeretnem, ha itt maradnal. :D de barmi is lesz, en is tamogatlak. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom<3 valoszinuleg ebbe az angol dologba mindenkepp belecsapok, mert ramfer a gyakorlas most. En egyebkent nalad is csak az angolt olvasom el, akkor is, ha van magyar :D nagyon tetszik:)

      Törlés
  3. Kedves Viki! Szerintem semmiképp se hagyj fel a blogolással, mert nagyon ügyes vagy benne! Nekem úgy tűnik, hogy jól esne a változás, szóval szerintem vagy blogolj itt és angolul vagy akár el is költözhetsz, legfeljebb ha nem tetszik visszajössz ide, hisz az a lényeg, hogy olvashatjuk amit írsz és nem az, hogy hol. Egy új linket megjegyezni meg azért nem a világ, szóval ne törődj vele, hogy nem először költözteted a blogot! :]
    Illetve szeretnék elmesélni valamit, mert hátha örülsz neki! Nekem nagyon sokáig problémáim voltak önmagam elfogadásával, beilleszkedéssel és rengeteget szorongtam, ez utóbbit mai napig csak tudatosan birom kontrollálni. Sokan nem értették, hogy miért jelent nekem gondot, hogy elmenjek egy buliba vagy miért utálom, ha sokan vagyunk egy helyen, miért tölt el rossz érzéssel bizonyos zene, fény, illat, csak úgy szimplán, minden ok nélkül. Ezeknek köszönhetően alig voltak barátaim, úgy éreztem baj van velem, főleg mert sokan csúfoltak is, külsőmet, belsőmet egyaránt. Ebben az időszakban találtam rá először Kata (the-reckless) gp-s blogjára majd szép lassan felfedeztem magamnak a te unreal-world-det, Fruzsina ( jelenleg blanq noirette), Niki ( jelenleg pastelbooks) , Florae ( jelenleg styleallureattitude) , Kinga ( jelenleg the-classy-cat ) egykori blogját/blogjait. És hangozhat bármilyen furcsán nagy hatást gyakoroltatok rám, valahogy önmagam akartam lenni, egyéniség mint amilyennek titeket is tartalak, bátrabb lettem és ha meg akartam nyugodni csak feljöttem és olvasgattam egy kicsit. Azóta már sok idő eltelt és sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, kiállok magamért és a külsőmet is elfogadtam, sőt gyakran szeretem, tudom miként akarom élni az életem, mi a fontos és ehhez tartom is magam. Egy szó mint száz biztos vagyok benne, hogy nélkületek ez másképp alakult volna és mai napig rendszeresen felnézek és böngészem a soraitokat. Hát remélem ez felvidít egy kicsit:]

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eloszor is: a Deak kozepen ulok es nagyon a siras szelen a kommentedtol. Nagyon koszonom, hogy ezt elmondtad, tobbet jelentett mindennel! Annyira orulok, hogy akermekkora mertekben, de hozzajarulhattam ahhoz a fejlodeshez, amit sikerult elerned magadban. A masik blognak az lenne a neve, hogy Globalous es az egeszet az utazas tematikara epitettem fel. De nem csak a fizikai utazasra, hanem ami bennunk tortenik, mert tudom, hogy az mennyire fontos es en folyamatosan utazom belul es fejlodok, vagy legalabbis valtozom. Hihetetlenul fontos, hogy megtalald magad, de ez nem egy ilyen egyhetes, honapos vagy akar eves projekt, hanem valami, ami egesz eletunkben tortenik es azt kell elernunk hogy ezt a folyamatot tudatosan kovessuk.

      Akar hiszed, akar nem, de ezzel a szorongasos allapottal en is tudok azonosulni. Nekem ilyen hullamaim vannak. Neha csak egy-ket perc, maskor napok vagy akar egy het. Errol egyebkent szeretnek irni egy posztot a kozeljovoben, ugyhogy most nem fogok belemenni. A lenyeg, hogy ennek nem szabad visszafogo eronek lennie. Nem szabad megadnu neki azt a kivaltsagot, hogy folulirjon minden mast az eletedben. Es sose erezd amiatt gyartasihibasnak, hogy van neked egy ilyen dolgod. Attol meg csinalhatod, amit szeretsz, es lehetsz az, aki lenni szeretnel. Teljesen oke, hogy igy erzel neha. Ne hidd, hogy en nem! Es remelem megtalalod azokat az embereket, akik ezt elfogadjak

      Törlés
    2. Most latom, hogy a vege nem ment el:
      es megertik es szeretnek es akiktol jobban erzed magad. Nekem sikerult, es az sem szamit, hogy hany ember az. Most ide is ert az egyik, ugyhogy be is fejezem, de nagyon orultem neki!! Millio puszi!

      Törlés
    3. Örülök, hogy örülsz és, hogy ennyi mindent írtál!:) Kicsit dagályosnak éreztem ezt elmesélni vagy nem is tudom. Abban nagyon igazad van, hogy nem lehet a szorongás megszüntetésére mint egy határidővel rendelkező projectre tekinteni és ezt nekem sokáig nehéz volt elfogadni. Valahogy mindig reménykedtem benne, hogy majd lesz egy módszer ami megszünteti ezt az egészet vagy jön valaki és megmondja a tutit és soha többet aggodalom. Különösen azért mert a munka amit már régóta csinálni akarok terápiás alapú és kicsit vak vezet világtalant érzést vált ki belőlem időnként, hogy nem volna-e képmutatás, hogy pont én akarom meggyőzni a másikat, hogy higgyen magában és akkor se adja fel, ha tizedjére vagy huszadjára sem sikerül. Aztán időnként képes vagyok tudatosítani, hogy még 18 évesen nem késtem el, igenis fejlődtem az évek során és mire megszerzem az összes képesítést valószínűleg bőven lesz annyi tapasztalatom, hogy segíthessek, főleg, hogy ez tényleg valami amibe hiszek. Lényeg ami lényeg elég találó dolgokat írtál :) és így nyilvánvaló okokból nekem nagyon tetszik a Globalous tematikája, szerintem vágj bele!

      Törlés